Akár 120 W-os töltő, 120 W-os telefon, mégis csak 27, 45 vagy 65 W körüli érték jelenik meg. Elsőre hibának tűnhet, pedig sokszor teljesen normális működésről van szó.
A töltési teljesítményt ugyanis nem egyetlen szám határozza meg. A készüléknek támogatnia kell ugyanazt a töltési protokollt és feszültség-áramerősség kombinációt, a kábelnek is bírnia kell a szükséges terhelést, többportos töltőnél pedig az is számít, hány eszköz csatlakozik egyszerre. Erre jön még rá az akkumulátor töltöttsége, hőmérséklete és maga a töltési görbe.
A 100 W a töltő maximuma, nem kötelezően leadott teljesítmény
Ez az első és legfontosabb. Egy 100 W-os Type-C töltő nem próbál minden rádugott eszközbe 100 W-ot küldeni. A készülék és a töltő először egyeztet egymással, majd a telefon, tablet vagy laptop azt a teljesítményt veszi fel, amelyet támogat.
Az USB-IF Power Delivery rendszerében éppen ez az egyik alapelv: a csatlakoztatott eszköz a számára szükséges tápellátást kéri. Ha egy telefon legfeljebb 30 W-os PD töltést tud, egy 100 W-os PD adapterről is nagyjából eddig jut. Ez nem hiba, hanem normális működés. A nagyobb töltő előnye ilyenkor az, hogy más, nagyobb teljesítményű eszközhöz is használható. Ugyanarról a 100 W-os adapterről tölthető egy kisebb telefon és egy 65–100 W körüli laptop is, feltéve hogy a szükséges protokollokat támogatja.
A 100 W sem egyetlen töltési módot jelent
A watt csak a teljesítményt mutatja: W = V × A. Tehát 100 W például előállhat 20 V és 5 A kombinációjából. A klasszikus 100 W-os USB Power Delivery töltésnél ez a megszokott felső érték. De ettől egy másik, szintén 100 W-os gyorstöltési rendszer egészen más feszültséget és áramerősséget használhat. Ez azért fontos, mert a telefon nem egyszerűen azt kérdezi a töltőtől, hogy „tudsz-e 100 W-ot?”. Konkrét töltési módokra van szüksége. Ha a telefon 11 V körül és nagyon nagy áramerősséggel éri el a saját 100 W-os gyorstöltését, egy olyan USB PD adapter, amely csak 20 V/5 A mellett tud 100 W-ot, nem feltétlenül képes ugyanazt a sebességet biztosítani. Papíron mindkettő 100 W-os. Elektronikailag viszont nem ugyanazt kínálják.
Itt jön képbe a PD
A USB Power Delivery, vagyis PD szabványos töltési rendszer. A töltő több támogatott feszültséget és áramerősséget kínál fel, a készülék pedig ezek közül választ. Egy 100 W-os PD adapter tipikusan tudhat például 5 V, 9 V, 15 V és 20 V-os kimeneti módokat. A 100 W eléréséhez 20 V és 5 A szükséges. Az USB-IF az újabb EPR tartománnyal már 240 W-ig emelte a USB PD felső határát. Ehhez 28, 36 és 48 V-os feszültségszintek is megjelentek. Telefonoknál azonban sokszor nem ezek a fix feszültségek jelentik a legjobb megoldást. Erre szolgál a PPS.
A PPS hiánya könnyen megfelezheti a gyorstöltést
A PPS, vagyis Programmable Power Supply a USB Power Delivery része. A fix feszültségek helyett egy megadott tartományon belül finomabban változtatható a feszültség és az áramerősség. Telefonoknál ez azért hasznos, mert az akkumulátor töltés közben folyamatosan változó körülmények között dolgozik. Nem ugyanarra a feszültségre és áramerősségre van szüksége 10, 50 és 90%-os töltöttségnél. A PPS-képes telefon ezért olyan tápellátást kérhet, amely közelebb van az adott pillanatban ideális értékhez. Egy jó példa a Google 45 W-os Type-C töltője. A fix PD módok mellett több PPS tartományt is támogat: többek között 11 V/3 A, 16 V/3 A és 21 V/2,25 A körüli kimenetet. A Google a Pixel telefonok töltésénél külön is PPS-képes adaptert ajánl a nagyobb töltési teljesítményhez. Ezért fordulhat elő, hogy egy papíron 100 W-os, de megfelelő PPS-profilt nem kínáló adapter lassabban tölt egy telefont, mint egy kisebb teljesítményű, de megfelelő PPS-támogatással rendelkező töltő.
A telefon 100 W-ja lehet teljesen más, mint a töltő 100 W-ja
Itt válik igazán kuszává a helyzet. Több telefongyártó saját nagy teljesítményű töltési rendszert használ. Xiaomi HyperCharge, OnePlus és OPPO SUPERVOOC, HONOR SuperCharge – ezek nem egyszerűen azt jelentik, hogy a készülék „100 W-os Type-C töltést” támogat. A saját protokoll eltérhet a szabványos USB PD-től. A Xiaomi 120 W-os HyperCharge adaptere például akár 20 V és 6 A kimenetet is használhat. Ez 120 W, de már önmagában látszik, hogy nem a szabványos USB PD 5 A-es maximumáról van szó. A Xiaomi külön támogatási oldalán azt is leírja, hogy a 120 W-os töltő QC és PD protokollokat is támogat, de a maximális Xiaomi gyorstöltés más márkájú telefonokon nem érhető el. Még beszédesebb példa a OnePlus 100 W-os SUPERVOOC adaptere. A műszaki adatai alapján SUPERVOOC módban 100 W-ot tud, szabványos PD-n keresztül viszont legfeljebb 45 W-ot, PPS-sel pedig 63 W-ot. Vagyis egy adapter lehet teljesen jogosan „100 W-os”, és egy 100 W-os PD-t igénylő laptop mégsem kap tőle 100 W-ot. A töltő csak a saját 100 W-os protokollján képes erre.
A kábel ugyanúgy korlátozhatja az egészet
A töltő és a készülék közé még be kell tenni egy harmadik szereplőt: a kábelt. Szabványos USB PD-nél 60 W fölött már nem elég akármilyen Type-C kábel. A 60 W-os kábelek legfeljebb 3 A-es terhelésre készülnek, 100 W-hoz pedig 5 A kell. A nagyobb áramerősségű kábelben E-marker található. Ez egy elektronikus azonosító, amelyből a töltő és a készülék meg tudja állapítani, hogy a kábel alkalmas-e a nagyobb teljesítményre. Az USB-IF jelenlegi kábeljelölése már 60 W-os és 240 W-os kategóriát használ a tanúsított Type-C–Type-C kábeleknél. A korábbi 100 W-os, 5 A-es kábelek ettől természetesen nem váltak használhatatlanná, de új vásárlásnál a 240 W jelölés mutatja a nagyobb teljesítményre alkalmas jelenlegi kategóriát. Ha a töltő 100 W-ot tud, a laptop szintén 100 W-ot kérne, de közéjük egy 60 W-os kábel kerül, a rendszer nem fog szabályosan 100 W-ra felmenni.
Saját gyorstöltésnél még speciálisabb kábelre is szükség lehet
A helyzet a gyártóspecifikus rendszereknél tovább bonyolódik. A szabványos USB PD legfeljebb 5 A-rel dolgozik, több telefonos gyorstöltés viszont ennél nagyobb áramerősséget használ. A Xiaomi 120 W-os rendszere például akár 6 A-t, a OnePlus 100 W-os SUPERVOOC pedig 9 A fölötti áramerősséget is használhat. Ehhez már nem elég egy tetszőleges 5 A-es Type-C kábel. A gyártó saját, megfelelően kialakított kábele szükséges. A HONOR 100 W-os SuperCharge adapterénél is külön feltétel a megfelelő 6 A-es kábel bizonyos nagy teljesítményű töltési módokhoz.
Ezért gyakori jelenség, hogy valaki megtartja a gyári töltőt, de lecseréli a kábelt egy átlagos Type-C kábelre, majd eltűnik a maximális gyorstöltés. A kábel fizikailag jó, adatot és áramot is továbbít, csak éppen a legnagyobb teljesítményhez nem megfelelő.
Többportos töltőnél a 100 W gyakran az összteljesítmény
A többportos töltőknél különösen fontos elolvasni az apró betűs részt. Egy háromportos adapter elején ott lehet a nagy 100 W felirat, de ez több dolgot is jelenthet:
- az egyik Type-C port egyedül használva tud 100 W-ot,
- a töltő összesen tud 100 W-ot,
- két vagy három eszköznél a 100 W már megoszlik közöttük.
Erre nincs egységes kiosztás. Az Anker egyik 100 W-os töltőjénél például egyetlen Type-C port használatakor elérhető a 100 W, két Type-C eszköznél viszont 65 + 35 W-ra oszlik a teljesítmény. Egy másik 100 W-os Anker adapter két Type-C port használatakor 60 + 40 W-ra, három eszköznél pedig 45 + 30 + 18 W-ra oszt. Tehát ugyanaz a laptop ugyanazzal a kábellel lehet, hogy 100 W-tal tölt, majd egy telefon csatlakoztatása után azonnal 60–65 W környékére esik vissza. Ez szintén nem hiba.
Nem minden Type-C port tudja ugyanazt
A töltőn lévő Type-C portok sem feltétlenül egyformák. Lehet, hogy a C1 port 100 W-os, a C2 csak 30 vagy 45 W-os, a harmadik Type-C pedig mindössze 15 W-ot tud. Külsőre mindhárom ugyanúgy néz ki. Ezért többportos töltőnél nem mindegy, melyik aljzatba kerül a laptop. Az elsődleges nagy teljesítményű portot gyakran C1, Laptop, vagy valamilyen wattértékkel jelölik. Ha nincs egyértelmű felirat, a műszaki adatlapból derül ki. Ez egyébként jól összefoglalja az Type-C egyik visszatérő problémáját: a csatlakozó alakja egységes, a mögötte lévő képességek viszont nem.
A telefon sem végig maximális teljesítménnyel tölt
Tegyük fel, hogy minden stimmel:
- 100 W-os telefon,
- megfelelő 100 W-os töltő,
- megfelelő kábel,
- megfelelő protokoll.
Még ekkor sem lesz a teljes töltés 100 W-os. A maximális wattérték általában csak a töltési folyamat egy részében érhető el. Alacsonyabb töltöttségnél nagyobb teljesítményt engedhet a telefon, majd ahogy telik az akkumulátor, fokozatosan visszavesz. 90% környékén már teljesen normális, ha a töltés töredékére lassul. A Xiaomi töltési hibakeresője külön kiemeli, hogy az akkumulátor közel teljes állapotában a telefon csepptöltéshez hasonló, lassabb szakaszba vált. Ezért a maximális töltési teljesítményt nem 95%-os akkumulátornál érdemes keresni.
A hőmérséklet is azonnal visszaveheti a teljesítményt
A gyorstöltés egyik fő korlátja a hő. Ha az akkumulátor vagy a telefon más része túlmelegszik, a töltésvezérlés csökkenti az áramerősséget. Ugyanez előfordulhat túl hideg készüléknél is. A Xiaomi is leírja, hogy magas vagy alacsony hőmérsékleten a töltési stratégia csökkenti az áramerősséget, majd megfelelő hőmérsékletnél ismét gyorsíthat. Ezért lehet eltérő eredményt kapni ugyanazzal a töltővel télen egy hideg autóban, nyáron 35 °C-os szobában és egy normál 22–25 °C-os környezetben. A gyártói maximális töltési idők sem véletlenül készülnek ellenőrzött körülmények között.
Töltés közbeni használat is csökkentheti a mért wattot
Ha töltés közben fut egy játék, navigáció vagy más nagy terhelésű alkalmazás, két dolog történik. Egyrészt maga a telefon is fogyasztja az érkező energiát. Másrészt a processzor, kijelző és modem plusz hőt termel, ami miatt a töltésvezérlés még tovább csökkentheti a teljesítményt. A Xiaomi saját dokumentációja szerint bekapcsolt kijelző mellett is lassabb lehet a töltés, mint kikapcsolt képernyővel, mert a kijelző bekapcsolva tartásával több hő keletkezik. Ezért a telefon töltési teljesítményét úgy érdemes ellenőrizni, hogy a készülék nincs komoly terhelés alatt.
Egyes telefonokon külön engedélyezni kell a leggyorsabb módot
Van olyan készülék, ahol a maximális gyorstöltés nem mindig aktív alapból. A Xiaomi egyes 120 W fölötti telefonjainál például külön opció is található erre. A gyártó leírása szerint ezt be kell kapcsolni, ha a támogatott készüléken a maximális sebesség a cél. Más gyártóknál akkumulátorkímélő, optimalizált vagy intelligens töltési funkciók avatkozhatnak be. Ha tehát minden hardver megfelelőnek tűnik, a telefon akkumulátor- és töltési beállításait is érdemes megnézni.
A mért 100 W sem feltétlenül ugyanott értendő
Van még egy gyakori félreértés: hol mérjük a teljesítményt? A töltőre írt 100 W a kimeneti oldal maximális teljesítménye. A konnektorból ennél valamivel több energiát vehet fel, mert maga a töltő sem 100%-os hatásfokú. A telefon akkumulátorához viszont kevesebb juthat, mint amennyi a Type-C porton belép. A készülék töltőelektronikája is veszteséget termel, és közben maga a telefon is fogyaszt energiát. Ezért három különböző mérési pont három különböző eredményt adhat: konnektor → töltő kimenete → akkumulátor Egy konnektoros fogyasztásmérő, egy USB-s wattmérő és egy telefonos alkalmazás nem feltétlenül ugyanazt az értéket mutatja, még akkor sem, ha mindegyik helyesen mér. A telefonos alkalmazások ráadásul nem minden készüléken férnek hozzá közvetlen, pontos töltési teljesítményadathoz, ezért az általuk mutatott számot sem érdemes laboratóriumi mérésként kezelni.
Az olcsó „100 W-os” töltőnél maga a 100 W is lehet kérdéses
Van végül egy sokkal egyszerűbb magyarázat is. Az ismeretlen gyártótól származó, irreálisan olcsó 100, 120 vagy 140 W-os töltőknél nem biztos, hogy a feltüntetett teljesítmény ténylegesen rendelkezésre áll, vagy minden megadott protokoll megfelelően működik. A hivatalosan tanúsított USB termékek megfelelőségi teszteken mennek át; az USB-IF adatbázisában azok a termékek szerepelnek, amelyek teljesítették a szervezet megfelelőségi programját. Ettől még természetesen nem csak USB-IF logós adapter lehet jó. Egy 100 W-os töltő viszont közvetlenül a 230 V-os hálózatról működik, ezért az 1000–2000 Ft körüli, ismeretlen eredetű daraboknál nem ezen érdemes spórolni.
Hogyan deríthető ki, mi fogja vissza a töltést?
Ha egy 100 W-os töltő nem hozza a várt teljesítményt, érdemes ebben a sorrendben végigmenni a rendszeren:
- Mennyit tud fogadni maga a készülék? A 100 W-os töltő nem tesz 100 W-ossá egy 45 W-os telefont.
- Milyen protokoll kell a maximális sebességhez? PD, PPS vagy valamilyen gyártóspecifikus megoldás?
- A töltő ezen a protokollon is tudja a szükséges wattot? A „100 W max.” nem feltétlenül 100 W PD-t jelent.
- Megfelelő a kábel? 100 W-os szabványos PD-hez 5 A-es kábel kell, saját protokollhoz pedig akár speciális 6–10 A-es kábel is szükséges lehet.
- Jó portot használunk? Többportos adapteren nem minden Type-C csatlakozó egyforma.
- Van más eszköz is a töltőn? A teljesítmény ilyenkor gyakran megoszlik.
- Mennyi az akkumulátor töltöttsége? 80–90% fölött már nem várható a maximális watt.
- Nem túl meleg vagy hideg a telefon? A hővédelem azonnal visszaveheti a töltést.
- Nincs terhelés alatt a készülék? Játék, navigáció vagy bekapcsolt kijelző mellett kisebb lehet a tényleges töltési teljesítmény.
- Nincs külön gyorstöltési kapcsoló? Egyes telefonokon a legagresszívebb mód külön engedélyezhető.
A „100 W-os töltő” tehát csak a történet egyik szereplője. A maximális sebességhez a töltőnek, a készüléknek és a kábelnek ugyanazt a nyelvet kell beszélnie, a megfelelő portot kell használni, és az akkumulátornak is olyan állapotban kell lennie, hogy a telefon engedje a teljes teljesítményt. Ezért teljesen lehetséges, hogy egy 65 W-os PPS töltő gyorsabban tölt egy adott telefont, mint egy másik 100 W-os adapter. És ugyanígy előfordulhat, hogy egy valódi 100 W-os laptop csak 45 W-ot kap egy 100 W-os telefonos töltőről. A wattérték tehát a töltő képességének felső határa. A tényleges töltési sebességet mindig a teljes rendszer legszűkebb keresztmetszete határozza meg.
