Egy projektor adatlapján ma már egészen könnyű egymás mellett megtalálni a Full HD felbontást, a 4K támogatást, a több ezer lument, az Android rendszert és a Netflixet. Ez elsőre úgy hangzik, mintha néhány jól csengő adatból össze is állna a több méteres házimozi. A kép azonban nem az adatlapon készül el, hanem egy valódi szobában, ahol van ablak, lámpa, fal, adott vetítési távolság és valamennyi hely a projektor számára.
Projektort (tesztek itt) ezért nem egészen úgy kell választani, mint tévét, mert a TV képének mérete és fényereje adott. A projektornál ugyanaz a készülék adhat kellemes, élénk 80″-os képet, majd látványosan fakóbb 120″-osat, ha a fényét nagyobb felületen kell elosztania. A szoba és az elhelyezés ugyanúgy része a végeredménynek, mint maga a projektor.
Először a szobát és a kívánt képméretet kell tisztázni
A kiindulópont nem a felbontás vagy a projektor rendszere, hanem az, hogy hol és mikor menne a vetítés. Egy esténként besötétíthető hálóban jóval kevesebb fény is elég, mint egy világos nappaliban. Ha a képnek napközben, redőny vagy sötétítő nélkül is erősnek kell maradnia, a projektor eleve nehéz helyzetből indul. Közvetlen napsütés ellen még egy komoly fényerejű készülék sem tud csodát tenni; ilyen használatra gyakran a tévé a jobb megoldás.
A képméretet sem érdemes csak érzésre kiválasztani. Egy 100″-os, 16:9 képarányú kép nagyjából 221 cm széles és 125 cm magas, tehát már tekintélyes falfelületet foglal el. A 120″ nem egyszerűen „kicsit nagyobb”: jóval nagyobb felületen oszlik el ugyanaz a fénymennyiség, ezért azonos projektorral halványabb lesz. Minél nagyobb kép a cél, annál fontosabb a valódi fényerő és a megfelelő vetítési távolság.
Az ANSI lumen az a szám, amelyből érdemes kiindulni
A lumen a kibocsátott fény mennyiségének mértékegysége, a projektorok adatlapjain azonban nem mindig ugyanazt mérik vele. Előfordul, hogy a fényforrás elméleti teljesítményét adják meg, máshol „LED lumen” szerepel, és olyan készülék is akad, amelynél csak egy nagy szám áll a lumen szó előtt, mérési módszer nélkül.
Az ANSI lumen azért használhatóbb, mert a már kivetített kép fényerejét szabványos eljárással, a vászon több pontján mérik meg és átlagolják. Az ISO/IEC 21118 szabvány szintén egységesen közölhető projektoradatokat határoz meg. Az ANSI vagy ISO szerint megadott értékek mögött tehát ismert mérési módszer áll; a puszta „lumen”, a fényforrás-lumen és az egyedi LED-lumen viszont nem hasonlítható hozzájuk egyszerűen. Az ANSI fényerő mérési módszerénél a képet kilenc részre osztják, majd az ott mért értékeket átlagolják.
Teljes sötétségben már egy 300 ANSI lumen körüli projektor is használható lehet visszafogottabb 2-2.5 méteres képpel.
Ez egy 200 ANSI Lumenes projektor képe sötétben
Az 500 lumen körüli érték tipikus az olcsó projektorok esetén és az már némi fényt is megengedhet a kép láthatóságának enyhe rovására.
Ez egy 500 lumenes projektorral készült egy borús napon az ablakon bejövő fényekkel és némi világítással, vagyis messze volt a teljes sötétségtől, mégis élvezhető volt.
Az 1000 ANSI lumennel már 2.5-3 méteres kép is megcélozható, ez pedig egy 3000 lumen feletti projektor a gyártó állítása szerint – igaz, vagy sem, az egyértelműen látszott a teszt során, hogy jóval erősebb fényt ad.
Kevés fényben
Közepes fény
Extrém erős fény
Ezek nem éles határok, csak támpontok, hiszen ahány helyiség, annyiféle vetítési körülmény.
Az „akár 15 000 lumen” jellegű adat tehát önmagában keveset ér, ha nem derül ki, hogyan mérték. Egy szerényebbnek látszó, de valóban bemért 700 ANSI lumenes projektor könnyen fényesebb lehet annál, amelyre több ezer, közelebbről meg nem nevezett lument írnak.
A felbontás – avagy a “4K támogatás” még nem jelent 4K képet
A felbontásnál egyetlen szó választja el a lényegi adatot a marketingtől: a natív. Ez mutatja meg, hány képpontból áll ténylegesen a kivetített kép. A natív Full HD felbontás 1920 × 1080 pixel, a 4K pedig 3840 × 2160 pixel.
Ha egy 1920 × 1080 pixeles projektor “támogatja a 4K-t”, az általában azt jelenti, hogy képes fogadni és lejátszani a 4K-s videojelet, majd átméretezi a saját felbontására, de a kép ettől nem válik 4K-vá. Ugyanez látható a komolyabb készülékek adatlapjain is: a natív felbontást külön tüntetik fel a fogadható videojel legnagyobb felbontásától.
Nagyjából 120″ méretig a natív Full HD még jó, általánosan használható alap filmhez, sorozathoz és játékhoz – ez persze nem azt jelenti, hogy nagyobb képet nem lehet vele vetíteni, de nagy vetítési méretnél a finom részletek és a feliratok szélei darabossá válnak. A 720p kisebb képen ez kisebb méretnél bekövetkezik.
A valódi 4K ennél élesebb, de jóval többe kerül. Létezik úgynevezett pixel shifting megoldás is, amely a képalkotó elem képpontjait nagyon gyorsan elmozdítva állít elő 4K részletességű képet (ami olcsóbb, de még az is sokkal drágább, mint egy Full HD projektor). Ez nem azonos a puszta „4K támogatással”, ezért mindig a tényleges kimeneti felbontást kell keresni.
A vetítési távolságot vásárlás előtt kell kiszámolni
Hiába fér el a falon egy 100″-os kép, ha a kiválasztott projektornak nincs hozzá elegendő távolság. Ezt a throw ratio, magyarul vetítési arány mondja meg. A szám azt fejezi ki, hogy a kép szélességéhez képest milyen messze kell lennie a lencsének.
Egy 1,2-es vetítési aránynál a 2 méter széles képhez körülbelül 2.4 méter szükséges a projektor és a fal között. A 0.5-ös rövid vetítési arány ugyanehhez nagyjából 1 métert kér. A számítás tehát egyszerű: a kívánt képszélességet meg kell szorozni a vetítési aránnyal. A változtatható, például 1.2–1.5 közötti érték optikai zoomra és rugalmasabb elhelyezésre utal. A vetítési arány működését részletesebb példák is segítenek megérteni.
Az ultrarövid vetítési távolságú (UST) projektor szinte közvetlenül a fal mellől ad nagy képet, de különösen érzékeny a felület egyenetlenségeire. Egy alig látható hullám vagy görbület is torzíthatja a képet, ezért itt a teljesen sík fal vagy a hozzá való, feszes vászon sokkal fontosabb.
Az automatikus képbeállítás kényelmes, de nem varázslat
Az automatikus fókusz valóban hasznos: bekapcsolás vagy mozgatás után a projektor magától megkeresi az éles beállítást. A trapézkorrekció más feladatot végez: ha a projektor nem pontosan szemből vetít, a kép egyik oldala szélesebb lesz, ezt igazítja vissza téglalap alakúra.
A korrekció azonban digitálisan összenyomja a kép egy részét, tehát nem az optikát teszi jobbá. Az Epson saját leírása is jelzi, hogy a digitális trapézkorrekció csökkenti a felhasznált képpontok számát. Kis igazításnál ez alig zavaró, erős oldalirányú korrekciónál viszont romolhat az élesség, és halvány szürke keret maradhat a korrigált kép körül.
A legjobb képhez továbbra is az a jó, ha a projektor lehetőleg középre, a vászonra merőlegesen kerül, a trapézkorrekció pedig csak finom igazítást végez. A drágább készülékeken található lens shift ennél jobb megoldás: a lencsét mozgatja, így a kép digitális átszámolás nélkül tolható fel, le vagy oldalra. Ugyanez a különbség az optikai és a digitális zoom között is. Az optikai zoom a lencsével változtatja a képméretet, a digitális csak kisebbre rajzolja a képet a rendelkezésre álló képpontokon belül.
A beépített gimbal állvány és az automatikus képbeállítás összetartozik
A kompakt(abb) projektoroknál egyre gyakoribb a készülékházhoz rögzített, bölcsőszerűen dönthető állvány, amelyet általában gimbal állványnak neveznek. Nem kell hozzá külön állvány, és könyvekkel sem kell alátámasztani a projektort: egy mozdulattal a falra vagy akár a mennyezetre irányítható. A mozgástartomány modellenként jelentősen eltér. Van 180 fokban állítható és 230 fokban forgatható megoldás is.
A legtöbb ilyen állvány kézzel dönthető, és a projektor a beállított helyzetben marad. Léteznek már motorosan mozgó, automatizált gimbalos modellek is, de ez még nem magától értetődő. Vásárláskor ezért érdemes megnézni, hogy kézzel vagy távirányítóval állítható-e, meddig dönthető, elég stabil-e a zsanér, illetve mennyezetre fordítva sem takarja-e el az állvány vagy a kábel a szellőzőnyílást.
Az állvány azért működik igazán jól, mert a mai modellek közül sok a megmozdítás után automatikusan újra beállítja a képet. Az automatikus fókusz megkeresi az éles beállítást. Az automatikus trapézkorrekció kiegyenesíti a ferdén vetített képet, hogy újra téglalap alakú legyen. A képernyőillesztés felismeri a vászon szélét, majd annak méretéhez igazítja a vetítést. Az akadályelkerülés pedig érzékeli például a falon lévő képkeretet vagy kapcsolót, és arrébb helyezi vagy kisebbre veszi a képet. Ehhez a projektor általában kamerát vagy távolságérzékelőt használ. Az egyes funkciók meglétét külön kell ellenőrizni, mert az „automatikus képbeállítás” nem minden gyártónál jelenti ugyanazt.
A kényelemnek van egy kompromisszuma. A gimbal csak a projektor irányát változtatja meg, a ferdén vetített kép helyrehozása többnyire digitálisan történik. A készülék ilyenkor a teljes képalkotó felületnél kisebb területre rajzolja át a képet. A digitális trapézkorrekció ezért csökkenti a felhasznált képpontok számát. Kisebb igazításnál ez nem igazán észrevehető, erős oldalirányú korrekciónál viszont csökkenhet az élesség és a részletesség, a kép körül pedig halvány szürke keret maradhat.
A legjobb képhez továbbra is az a jó, ha a projektor lehetőleg középre, a vászonra merőlegesen kerül, az automatika pedig csak kisebb igazítást végez. A gimbal állvány legnagyobb előnye nem az, hogy javítja a képminőséget, hanem az, hogy sokkal egyszerűbbé teszi az elhelyezést, a mennyezetre vetítést és a projektor átköltöztetését egyik szobából a másikba.
A kontraszt és a HDR nem intézhető el egy logóval
A fényerő azt dönti el, mennyire látható a kép, a kontraszt pedig azt, mennyire különülnek el egymástól a sötét és világos részletek. A projektor feketéje lényegében az a felület, amelyre éppen nem jut fény. Ha a szobába besüt a nap vagy ég egy erős lámpa, ez a „fekete” is világosabb lesz, a kép pedig laposabbnak és fátyolosabbnak tűnik.
A több százezres vagy több milliós dinamikus kontrasztarányokat nem érdemes közvetlenül összevetni. Többféle mérési módszer létezik, a teljesen fehér és teljesen fekete képpel mért FOFO* kontraszt pedig egészen más számot ad, mint az egy képen megjelenő világos és sötét mezőket vizsgáló ANSI kontraszt. A különbséget egy részletes kontrasztmagyarázat is bemutatja.
A HDR támogatás szintén csak azt garantálhatja, hogy a projektor fogadja a HDR-jelet. A látványos HDR-hez megfelelő fényerő, jó kontraszt, széles színtartomány és ügyes képfeldolgozás is szükséges. Egy olcsó, halvány projektor nem lesz HDR-képes házimozi attól, hogy felismeri a HDR10 videót.
(*A FOFO, vagyis Full-On / Full-Off kontraszt egy projektoroknál használt mérőszám, amely azt mutatja meg, hogy egy teljesen tiszta fehér kép fényereje hányszor nagyobb egy teljesen fekete kép fényerejénél ugyanazon a készüléken. Például egy 2000:1 arány azt jelenti, hogy a fehér kép 2000-szer világosabb a feketénél.)
Android van rajta – de lesz Netflix?
Az Android felirat önmagában nem jelent olyan rendszert, mint egy hivatalos Android TV vagy Google TV. Lehet telefonos Androidból átalakított felület, korlátozott alkalmazásbolt vagy olyan rendszer is, amelyre ugyan feltelepíthető a Netflix, de nem támogatott eszközként csak gyenge minőségben működik, esetleg egy frissítés után el sem indul.
A háttérben tartalomvédelem, vagyis DRM működik. A Google Widevine rendszere védi több nagy streaming szolgáltató videóit. A Netflix Androidon a HD lejátszáshoz Widevine L1 támogatást kér, de még ez sem helyettesíti annak ellenőrzését, hogy maga a készülék hivatalosan támogatott-e. A Netflix külön is jelzi, hogy nem támogatott Android TV-alapú eszközön az alkalmazás hiányozhat vagy megtagadhatja a lejátszást.
Vásárlás előtt ezért nem az „Android 13” feliratot, hanem a hivatalos Netflix támogatást érdemes keresni. A szolgáltatásnak szerepelnie kell a támogatott, előtelepített alkalmazások között, lehetőleg a lejátszási felbontás megadásával. A Netflix saját oldala is csak bizonyos projektoroknál ígér 4K és HDR lejátszást.
Ha ez nem derül ki egyértelműen, a biztosabb megoldás egy HDMI-n csatlakozó, támogatott TV-okosító vagy egy laptop. Ilyenkor a streaminget a külső eszköz intézi, a projektor pedig kijelzőként működik. Ez kevésbé elegáns, mint a teljesen önálló rendszer, de később egyszerűbben frissíthető és cserélhető.
A csatlakozók, a zaj és a fényforrás is beleszól a használatba
Legalább egy HDMI bemenet gyakorlatilag alapkövetelmény. Az USB szolgálhat pendrive-ról történő lejátszásra, egy TV okosító tápellátására. Ugyanez igaz a Type-C csatlakozóra is, ezért külön kell keresni, hogy támogat-e képátvitelt.
Külső hangrendszerhez hasznos a 3,5 mm-es hangkimenet, az optikai csatlakozó vagy a HDMI ARC/eARC. A bluetooth kényelmes, de játék és film közben késést okozhat, ha a projektor és a hangszóró nem kezel megfelelő, alacsony késleltetésű átvitelt. A beépített hangszóró alkalmi használatra elég lehet, de egy nagy képhez hamar kevésnek érződhet.
A ventilátor zaja szintén fontos, mert halk jeleneteknél folyamatosan hallatszik. Nemcsak a decibelérték számít, hanem a hang jellege is: egy apró projektor magasabb fordulaton működő ventilátora zavaróbb lehet egy nagyobb készülék mélyebb légzajánál. Érdemes megnézni, hogy a megadott zajszint normál vagy takarékos módban érvényes-e.
Az LCD és a DLP a kép előállításának módját jelöli, a hagyományos lámpa, a LED és a lézer pedig a fényforrást. Ezek nem egymást kizáró elnevezések: egy DLP projektor is lehet LED-es vagy lézeres. A LED és a lézer általában hosszú névleges élettartamot, gyors bekapcsolást és kevesebb karbantartást ad, de a „30 000 órás fényforrás” nem jelenti azt, hogy a projektor minden alkatrészére ugyanekkora élettartam vagy garancia vonatkozik.
Így áll össze a jó választás
Esti filmezéshez, akár 100″ körüli képre egy natív Full HD projektor, valós 500–1000 ANSI lumen körüli fényerővel már megfelelő. Komolyabb, 100–120″-os házimozihoz inkább 1000–2000 ANSI lumen, jobb kontraszt, pontosabb optika és rugalmasabb elhelyezés indokolt. Ha környezeti fény is marad, 2500–3000 ANSI lumen körüli vagy nagyobb fényerő, árnyékolás és megfelelő vászon együtt adhat használható eredményt. Nappali, közvetlen napfényes tévézést azonban nem érdemes egy olcsó projektortól várni.
A sorrend tehát egyszerű. Előbb a szoba, a kívánt képméret és a rendelkezésre álló távolság következik. Utána jöhet a fényerő, a natív felbontás, majd a kontraszt, a képbeállítás és a zaj. A beépített rendszer csak ezután érdekes, és ott sem csak az Android verziószáma, hanem a valódi streamingtámogatás számíthat inkább.
Egy projektort nem a leghosszabb specifikációs lista tesz jóvá. Az a megfelelő készülék, amelyik az adott szobában, a tervezett méretben elég fényes és éles képet ad, elfér a szükséges távolságban, és a film elindításához sem kell minden alkalommal kerülőutat keresni
