A VPN körül ma már akkora a marketingzaj, annyira sokan reklámozzák megígérve mindent is, hogy könnyű azt hinni: felkapcsolható vele valami általános „biztonságos internet” mód, megold minden problémát, de nem erről van szó.
A VPN a Virtual Private Network, magyarul virtuális magánhálózat rövidítése.
A „virtuális” arra utal, hogy nem kell hozzá saját, fizikailag elkülönített hálózat: a meglévő internetkapcsolaton keresztül hoz létre egy elkülönített kapcsolatot. A „magánhálózat” pedig onnan jön, hogy eredetileg távoli gépek és hálózatok biztonságos összekapcsolására használták – például arra, hogy egy otthon dolgozó gép elérhesse a vállalat belső hálózatát.
Mit csinál valójában a VPN?
A VPN egy konkrét dolgot csinál: az adott eszköz és egy VPN szerver közé titkosított kapcsolatot épít, az internet felé pedig a VPN szerver IP címe látszik a saját helyett.
Ez hasznos lehet nyilvános hálózaton, másik ország IP címére váltásnál, céges rendszerek távoli elérésénél vagy akkor, ha nem szeretné valaki, hogy az internetszolgáltatója ugyanúgy lássa a kapcsolatai célját. De ettől még nem lesz senki névtelen, a sütik nem tűnnek el, a GPS nem költözik át másik országba, és egy adathalász oldal ugyanúgy adathalász oldal marad.
VPN nélkül nagyjából így néz ki az út:
eszköz → internetszolgáltató → weboldal vagy internetes szolgáltatás
VPN-nel bekerül közé egy plusz állomás:
eszköz → titkosított kapcsolat → VPN-szerver → internet
A lényeg az, hogy az eszköz és a VPN szerver között titkosított kapcsolat fut. A meglátogatott oldal már a VPN szerver IP címét látja, nem az otthoni vagy mobilinternetét.
Az EFF (Electronic Frontier Foundation – civil szervezet, fő küldetése a digitális állampolgári jogok, a magánélet és az internetes szólásszabadság védelme) VPN-ről szóló összefoglalója is nagyjából így írja le a működést: a forgalom egy másik hálózaton keresztül jut ki az internetre, miközben a saját IP cím helyett a VPN szerveré jelenik meg.
Ez nem hangzik olyan látványosan, mint a „teljes online védelem”, de a gyakorlatban azért van értelme.
Honnan jött a VPN?
A VPN története jóval prózaibb, mint a mai reklámok alapján gondolnánk. Nem streaminghez találták ki, és nem azért, hogy mindenki másik országban lévőnek látszódjon.
A vállalatoknak már az internet széles körű elterjedése előtt is össze kellett kötniük egymással telephelyeket és távoli dolgozókat. Erre külön bérelt adatkapcsolatokat használtak, amelyek működtek, csak éppen drágák és rugalmatlanok voltak.
Amikor a kilencvenes években az internet egyre inkább általános hálózati infrastruktúrává vált, adta magát az ötlet: ha már úgyis mindenhol van internet, lehetne azon keresztül létrehozni egy elkülönített, titkosított kapcsolatot két pont között.
Ennek egyik korai megoldása volt a PPTP, vagyis Point-to-Point Tunneling Protocol volt. De ebbe nagyon belemenni sem érdemes, mert már nem igazán aktuális.
A klasszikus példa: céges VPN otthonról
Ez ma is teljesen hétköznapi felhasználás.
Egy cég belső hálózatán lehetnek fájlszerverek, adatbázisok, ügyviteli rendszerek vagy más szolgáltatások, amelyeket nyilvánvaló biztonsági okokból szándékosan nem tesznek ki közvetlenül az internetre.
Otthonról ilyenkor elindul a céges VPN kliens, létrejön a titkosított kapcsolat, és a gép hozzáférhet azokhoz a belső erőforrásokhoz, amelyek egyébként csak az irodából lennének elérhetők.
otthoni gép → internet → céges VPN → vállalati hálózat
A Microsoft is így írja le a vállalati VPN egyik alapfeladatát: távoli felhasználók hozzáférhetnek vele a belső hálózathoz.
Itt sokszor nincs is választási lehetőség. A cég rendszere egyszerűen csak VPN-en keresztül érhető el. Ehhez jöhet jelszó, többtényezős azonosítás, tanúsítvány vagy vállalati géphez kötött hitelesítés is.
Ennek egyébként két megvalósítása is van, az egyik az, amikor minden adat átmegy a céges VPN-en. Ilyenkor még egy hétköznapi weboldal is először a vállalat hálózatán keresztül jut ki az internetre.
A másik az, amikor csak a céges hálózathoz tartozó forgalom megy a VPN-en át, a YouTube, böngészés vagy más külső szolgáltatás közvetlenül az otthoni internetet használhatja.
Mit lát az internetszolgáltató?
A mai web nagy része már HTTPS-t használ. Ez azt jelenti, hogy egy titkosított weboldal tartalmát az internetszolgáltató VPN nélkül sem tudja csak úgy elolvasni. Nem látja például a beírt jelszót vagy egy HTTPS oldal konkrét tartalmát.
Kapcsolati adatokból viszont továbbra is sok minden kiderülhet arról, milyen szolgáltatások felé kommunikál a eszköz.
VPN-nel ebből kevesebb marad látható. Az internetszolgáltató továbbra is látja, hogy van adatforgalom, mikor történik, és hogy egy VPN szerverhez kapcsolódik a eszköz. A VPN alagút mögötti célállomások viszont már nem ugyanúgy látszanak.
Az EFF ezt a VPN egyik valós adatvédelmi előnyeként említi.
Csakhogy ezzel a bizalom nem eltűnik, hanem átköltözik.
Amit az internetszolgáltató helyett a VPN szolgáltató lát
VPN használata esetén a teljes forgalom a VPN szerveren keresztül megy ki az internetre. Emiatt nem mindegy, ki üzemelteti.
A „no logs” felirat azt jelenti, hogy az adott VPN szolgáltató semmilyen adatot nem tárol. Ez nyilván jól mutat egy reklámban, de önmagában kevés. Sokkal érdekesebb az adatvédelmi szabályzat, a cég háttere, a korábbi incidensek és az, hogy volt-e független audit.
Az ingyenes VPN-eknél ez különösen fontos. Az FTC (Federal Trade Commission – az Egyesült Államok kormányának független ügynöksége, amely a fogyasztók védelméért és a tisztességes piaci verseny fenntartásáért felel) már évekkel ezelőtt figyelmeztetett, hogy egyes ingyenes VPN alkalmazások adatokat továbbítottak harmadik feleknek, reklámokból éltek vagy nem azt a titkosítást adták, amit a felhasználó gondolt.
Az egyszerű kérdés itt az, hogy ha a szolgáltatás ingyenes, vagy gyanúsan olcsó, akkor miből fizetik a szervereket, a sávszélességet és az üzemeltetést.
Nyilvános wifi: hasznos lehet a VPN, csak nem azért, amit a reklám mutat
A klasszikus reklámkép szerint valaki beül egy reptéri wifire, és öt másodpercen belül ellopják az összes jelszavát.
Ez ma már erősen túlzó.
A HTTPS miatt egy normál, titkosított weboldal tartalma eleve védett a böngésző és a weboldal között. Egy ugyanazon a wifi hálózaton ülő idegen nem tudja egyszerűen elolvasni a banki belépési adatokat csak azért, mert közös hálózaton vannak.
VPN ettől még lehet hasznos ismeretlen hálózaton. Elrejti a forgalom célját a helyi hálózat üzemeltetője elől, és egy plusz titkosított réteget ad a eszköz és a VPN szerver között.
Az EFF szerint viszont ma már nem igaz az az általános állítás, hogy minden nyilvános wifi használatához kötelező VPN.
A HTTPS szerepét pedig a VPN nem veszi át. A VPN alagút a VPN szervernél véget ér, onnantól továbbra is az adott weboldal saját titkosítása számít.
Elrejti az IP címet, de ettől még nem lesz senki névtelen
VPN-nel egy weboldal a VPN-szerver IP címét látja. Ez tényleg elrejti a saját internetkapcsolat IP címét, és az IP alapú helymeghatározást is megzavarhatja.
De ha valaki közben belép a Google-, Facebook-, Amazon- vagy bármely más saját fiókjába, az adott szolgáltatás nyilvánvalóan továbbra is tudja, melyik fiók használja.
Emellett ott vannak a sütik, követőkódok, böngésző ujjlenyomatok és más azonosítási módszerek is. Az EFF ezeket külön is felsorolja.
Röviden: a VPN IP címet cserél, nem személyazonosságot.
Ha kifejezetten erősebb anonimitás a cél, arra a Tor más felépítés miatt alkalmasabb.
A GPS-t sem viszi magával a VPN
Ha egy magyarországi telefon amerikai VPN szerverhez kapcsolódik, egy weboldal az IP cím alapján valóban hiheti azt, hogy a kapcsolat az Egyesült Államokból érkezik.
A telefon GPS-e ettől még ugyanott marad.
Egy helyhozzáférést kapó alkalmazás GPS, wifi hálózatok, mobilhálózat és más helyadatok alapján továbbra is megállapíthatja a eszköz tényleges helyét.
Ezért nem működik minden helyfüggő alkalmazásnál az, hogy egyszerűen más ország VPN-szerverére kapcsolódik a eszköz.
A VPN nem vírusirtó
Ezt a reklámok hajlamosak nagyon összemosni.
Egy VPN nem akadályozza meg, hogy valaki letöltsön és elindítson egy kártékony programot. Nem javítja ki a Windows, Android vagy böngésző biztonsági hibáit sem.
Ha valaki egy hamis banki oldalon saját maga beírja a jelszavát, a VPN ugyanúgy továbbítja az adatot.
Egyes VPN-csomagok tartalmaznak külön kártevő-, reklám- vagy veszélyesoldal-szűrést. Ezek lehetnek hasznos extrák, csak nem szabad összekeverni őket magával a VPN-nel.
Az EFF is azt emeli ki, hogy a VPN nem általános biztonsági csodaszer. Az erős jelszó, a kétlépcsős azonosítás és a rendszeres frissítés továbbra is sokkal alapvetőbb védelem.
Phishing, vagyis adathalászat ellen sem varázspajzs
Jön egy email a „banktól”, a link egy tökéletesnek tűnő hamis oldalra visz, ott pedig valaki beírja a jelszavát.
A VPN ebben a történetben nem sokat tud segíteni.
Bizonyos szolgáltatók blokkolhatnak ismert adathalász domaineket, de egy új vagy még nem azonosított oldal ugyanúgy átcsúszhat.
A VPN nem helyettesíti a jelszókezelőt, a kétlépcsős azonosítást és azt, hogy belépés előtt érdemes ránézni, valóban a megfelelő oldal van-e megnyitva.
A reklámkövetés sem tűnik el
Az IP cím valóban része lehet az online követésnek, tehát annak elrejtése segíthet valamennyit.
A mai reklámrendszerek viszont ennél jóval többet használnak. Sütik, bejelentkezett fiókok, követőkódok és böngésző ujjlenyomat alapján VPN mellett is össze lehet kötni különböző látogatásokat.
A „VPN bekapcsolva, tehát megszűnt a követés” állítás ezért egyszerűen nem igaz.
Ha ez a cél, a böngésző követésvédelme, a süti-beállítások és egy jó tartalomblokkoló legalább ilyen fontos.
Streaming másik országból? Néha működik, néha nem
A VPN egyik kézzelfogható előnye, hogy a weboldal másik ország IP címét láthatja.
Ez használható bizonyos földrajzi korlátozások megkerülésére. Az EFF is valós felhasználási területként említi a földrajzi korlátozások és egyes hálózati blokkolások megkerülését.
A streaming azonban külön történet.
A szolgáltatók felismerhetik és blokkolhatják a VPN szerverek IP-címeit. A Netflix jelenlegi tájékoztatója szerint VPN használatakor előfordulhat, hogy csak a világszerte elérhető tartalmak jelennek meg, és bizonyos esetekben a VPN kikapcsolását kéri.
A Disney+ szintén jelezhet hibát VPN vagy más IP anonimizáló használatakor.
Tehát működhet a régióváltás, csak nem érdemes úgy előfizetni egy VPN-re, mintha garantáltan hozzáférést adna minden ország összes streaming-katalógusához.
Gyorsabb lesz tőle az internet?
Általában nem.
VPN-nel az adat plusz utat tesz meg egy VPN-szerveren keresztül. Ehhez jön a titkosítás és a szerver saját terhelése. Normál esetben ezért valamivel kisebb sebesség vagy nagyobb késleltetés teljesen természetes.
Néha előfordulhat gyorsulás, például ha a VPN jobb útvonalat talál egy adott szerverhez vagy valamilyen szolgáltatói korlátozást kerül meg. Erre azonban nem lehet általános szabályként számítani.
Játéknál különösen fontos a ping. Egy másik országban lévő VPN szerver könnyen csak még egy plusz kerülőt tesz a kapcsolatba.
Böngészős VPN és teljes VPN nem ugyanaz
Van még egy gyakori félreértés.
Egy teljes értékű VPN alkalmazás általában az egész eszköz hálózati forgalmát átviszi a VPN-en.
Egy böngészőbe épített „VPN” vagy proxy viszont lehet, hogy csak a böngésző forgalmát kezeli. A levelezőprogram, játék, torrentkliens vagy más alkalmazás közben ugyanúgy a normál internetkapcsolatot használhatja.
Ha ez számít, érdemes megnézni, pontosan milyen forgalmat kezel az adott szolgáltatás.
Mire érdemes figyelni VPN választásakor?
Nem a „katonai szintű titkosítás” és a több száz országos szerverlista a legfontosabb.
Érdemes inkább ezt megnézni:
- Ki üzemelteti? Legyen világos, melyik cég áll mögötte.
- Mit naplóz? A „no logs” önmagában kevés.
- Volt független audit? Nem garancia mindenre, de többet ér a puszta reklámnál.
- Miből él a szolgáltatás? Ingyenes VPN-nél ez különösen érdekes.
- Milyen protokollt használ? Az EFF az OpenVPN-t és a WireGuardot is korszerű, elterjedt lehetőségként említi.
- Van kill switch? Megszakadt VPN esetén leállíthatja a netet, így nem vált vissza észrevétlenül a normál kapcsolatra.
- Van split tunneling? Ezzel kiválasztható, mely alkalmazás menjen VPN-en, és melyik közvetlenül.
Ha egy szolgáltató egyszerre ígér teljes anonimitást, vírusvédelmet, követhetetlenséget, gyorsabb internetet és minden streaming szolgáltató feloldását, az inkább ok legyen a gyanakvásra, mint a vásárlásra.
Mire jó tehát, és mire nem?
A VPN akkor hasznos, ha arra használják, amire való.
Jó lehet:
- a saját IP cím elfedésére;
- arra, hogy az internetszolgáltató vagy a helyi hálózat kevesebbet lásson a kapcsolat céljából;
- ismeretlen nyilvános hálózaton plusz adatvédelmi rétegként;
- másik ország IP címének használatára;
- bizonyos földrajzi vagy hálózati korlátozások megkerülésére;
- céges vagy otthoni belső hálózat távoli elérésére.
Nem oldja meg önmagában:
- a teljes anonimitást;
- a sütis és böngésző-ujjlenyomatos követést;
- a vírusokat és más kártékony programokat;
- az adathalászatot;
- a GPS helyzet elrejtését;
- a bejelentkezett fiókok előtti azonosíthatóságot;
- minden streaming régió feloldását;
- az internet automatikus gyorsítását.
A VPN tehát nem felesleges, csak jóval kevésbé misztikus annál, mint ahogy sok reklámban megjelenik. Egy titkosított kerülőút az internet felé, amely bizonyos helyzetekben nagyon hasznos, más problémákra viszont egyszerűen nem ez a megoldás.
