Kevés fülhallgató néz ki annyira úgy, mintha egy apró mérnöki kísérletet kellene a fülbe tenni. A KZ Sonata részben átlátszó házat, látványos belső felépítést és fizikai kapcsolókat kapott, amelyekkel közvetlenül módosítható a hang karaktere. Ja meg amúgy összesen 28 hangkeltő egység adja a hangot.
Vámmentesen érkezik szállítással együtt jelenleg kb. 48 000 Ft-ért.
Külsőre sem próbál átlagos vezetékes fülhallgatónak látszani. A füstszínű, részben áttetsző házat fekete keret és egy nagy, ezüstszínű fémbetét egészíti ki, amelynek hullámos, megmunkált mintája kifejezetten látványos. A kábel levehető, így egy sérült vezeték miatt nem kell az egész fülhallgatót lecserélni.
A Sonata úgynevezett IEM, vagyis in-ear monitor. Ez a kialakítás eredetileg a színpadi zenészek világából származik: ahelyett, hogy egy hangfalból hallanák magukat és a többi hangszert, egy közvetlenül a fülben ülő fülhallgatón kapják meg a hangot (ezt hívják monitornak, mert a hangot monitorozza). A mai IEM-ek jelentős része már otthoni zenehallgatásra készül, de megmaradt néhány jellegzetességük, például a hallójáratot lezáró kialakítás, a cserélhető kábel és a több meghajtóból felépített hangrendszer.
És itt kezd igazán érdekessé válni a Sonata. Egy hétköznapi fülhallgatóban jellemzően egy hangszóró végzi az egész munkát: ugyanannak a hangszóró membránnak kell megszólaltatnia a basszust, az éneket és a legmagasabb hangokat. Ez egyszerű, olcsó és megfelelő kivitelezés mellett nagyon jól is szólhat. A KZ viszont teljesen más utat választott.
A Sonata oldalanként 14 balanced armature, vagyis BA meghajtót használ. A BA nem egy miniatürizált hagyományos hangszóró. A tekercse nem mozog együtt a membránnal, hanem egy rendkívül könnyű armatúrát mozgat a mágneses térben, amely aztán egy apró membránt rezegtet. Emiatt nagyon kis méretben elkészíthető, kevés mozgó tömeggel dolgozik, és hatékonyan lehet vele például közép- és magas frekvenciákat reprodukálni.
A legfontosabb előnye itt azonban az, hogy sok fér el belőle nagyon kis helyen. Nem kell egyetlen hangszórótól elvárni, hogy mindent megoldjon. A Sonatában külön BA dolgozik a mélyeken, kettő a középtartományon, egy a közép-magas tartományon, további tíz pedig a legfelső frekvenciákon. Ez már inkább egy többutas hangfal működésére hasonlít, csak az egész elfér a fülben.
Ehhez kell a négysávos keresztváltó is. Ennek feladata nem a hang „feljavítása”, hanem annak eldöntése, melyik frekvencia melyik meghajtókhoz jusson. A mély hangokat tehát nem ugyanazok az egységek próbálják megszólaltatni, mint a legmagasabb részleteket. Ettől elméletben pontosabban optimalizálható minden tartomány, bár a sok meghajtó önmagában még egyáltalán nem garancia a jó hangra: az eredmény azon múlik, mennyire sikerült őket egymáshoz hangolni.
Ez azért fontos különbség, mert a „28 BA” könnyen puszta marketingversenynek tűnhet. A Sonata érdekessége valójában nem az, hogy minél nagyobb szám került a dobozra, hanem hogy a 28 meghajtót valóban külön feladatokra osztott rendszerben használja. A balanced armature technológia kis mérete pont az ilyen konstrukciókat teszi lehetővé. A másik oldalról viszont a dinamikus meghajtóknak továbbra is megvannak a saját előnyeik: nagyobb membránkitérésük miatt különösen a mélytartományban lehetnek erősek, ezért sok drágább IEM éppen dinamikus és BA meghajtókat kombinál.
A Sonata ennél radikálisabb: nincs benne dinamikus meghajtó, minden frekvenciatartományt BA egységek kezelnek. Ez önmagában is szokatlan felépítés, az oldalankénti 14 meghajtó pedig már kifejezetten extrémnek számít.
A Tuning változat további érdekessége a házon lévő négy kapcsoló. Ezek nem valamiféle díszítőelemek, hanem fizikailag változtatják a fülhallgató hangolását.
Az első kapcsoló 1 dB-lel emeli a mélyeket, az első kettő együtt 2 dB-t ad hozzá, míg a harmadik 1 dB-lel, a harmadik és negyedik együtt 2 dB-lel fogja vissza a legfelső frekvenciákat.
Ez nem olyan EQ, mint egy telefonos alkalmazás sok csúszkával. Sokkal inkább néhány előre kialakított hardveres hangprofil közötti finom választás. Ha kevésnek érződik a basszus, hozzáadható egy kevés; ha túl éles a felső tartomány, abból lehet visszavenni. Mivel a kapcsolós kivitel gyakorlatilag ugyanannyiba kerül, mint a hagyományos Sonata, itt különösen kevés érv marad a Standard változat mellett.
A normál Sonata 22 Ω impedanciájú és 113 dB érzékenységű, így nem igényel különösebben komoly fejhallgató-erősítőt. A hangolható változat impedanciája a kapcsolóállástól függően 22–50 Ω, érzékenysége 110 dB. A 20–40 000 Hz-es megadott frekvenciatartomány jól mutat a specifikációban, de a 40 kHz-es felső határ önmagában nem jelent jobb hallható hangminőséget – ebben sokkal többet számít a hangolás, a torzítás és a meghajtók együttműködése.
A kínálatban hagyományos 3.5 mm-es és Type-C csatlakozós változat is van, így modern, jack nélküli telefonhoz sem feltétlenül szükséges külön átalakító.
A Sonata azoknak lehet igazán érdekes, akik nem egyszerűen erős basszust keresnek, hanem szeretnének belekóstolni a többmeghajtós, teljesen BA-alapú IEM-ek világába. A 28 meghajtó látványos szám, de ennél fontosabb, hogy itt valóban külön feladatot kapnak az egyes egységek, a kapcsolós kivitel pedig ad egy kevés szabadságot a hang karakterének módosítására.
