Miért ilyen kevés a jó gyári óralap Wear OS órákra?

A minap jött szembe a hír, hogy a Swatch újra elővette a Samsungot a Galaxy Watch óralapjai miatt, és 170 millió dolláros kártérítést kér.

Ez egy jogi ügy arról, hogy egyes digitális óralapok mennyire hasonlítottak Omega, Tissot és más Swatch-csoportos órákra, amiről megint eszembe jutott, hogy miért van az, hogy egy drága okosórán még mindig külön kell vadászni egy igazán használható óralapot?

Régóta használok Wear OS okosórákat, és az óralap alapvetően az egyik legjobb része az egész rendszernek. Lehet analóg, digitális, sportos, minimalista, zsúfolt, elegáns, színes és akár teljesen egyedi, ha berendezem, beállítom a színét. A Play Áruház is tele van velük, külön appok is vannak erre, sok ingyenesen kipróbálható. A baj nem az, hogy nincs választék, hanem az, hogy a gyári óralapok között kevés az igazán jó, ha ha nem a dizájn, hanem a használhatóság a fontos. Márpedig nekem – és valószínűleg sok Wear OS felhasználónak is – ez a fontos, hiszen egyébként vehetnék egy alap okos (vagy inkább fitnesz) órát is, miért költsek sokkal többet?

Egy Samsung, Xiaomi vagy más Wear OS óra gyári óralapjai első ránézésre általában rendben vannak. A gond akkor jön, amikor be kellene rendezni őket saját használatra. Legyen rajta pulzus, lépésszám, időjárás, akkumulátor, dátum, esetleg naptár vagy edzésindító, de ne úgy, ahogy a gyártó gondolta, hanem úgy, ahogy a viselőjének tényleg kényelmes.

Ezzel szokott gond lenni, mert az egyik óralap szép, de kevés adat fér rá. A másikon van elég komplikáció, de rossz helyen. A harmadikon lehetne cserélni valamit, csak pont azt nem, amit kellene. Van, ahol a színekhez lehet nyúlni, de az információkhoz alig. Van, ahol minden túl nagy, máshol minden túl apró. Ez nem az a hiba, ami egy tesztben nagy drámának tűnik, csak napi használatban állandóan előjön. Ránézésre nem az van ott, amire szükség lenne.

Ezért kerülnek képbe a külsős óralapok és tényleg vannak nagyon jók. Ingyenesből is akad használható, csak sokszor ott is gyorsan kiderül, hogy az ingyenes verzió inkább próba, mint teljes megoldás. A komolyabb testreszabás, az extra komplikációk, az AOD mód finomabb beállításai vagy a látványosabb dizájn gyakran fizetős részbe kerülnek. Ez önmagában nem baj, hiszen egy jó óralap mögött munka van, a fejlesztőnek is meg kell élni valamiből. Csak furcsa érzés, amikor egy nem olcsó okosóra után még azért kell keresgélni és fizetni, hogy a főképernyő végre normálisan működjön.

A Samsung és a Swatch ügye innen nézve nem csak arról szól, hogy egy harmadik fél mit töltött fel valamilyen áruházba. Inkább arról, hogy ha a gyártók nem adnak elég jó saját óralapokat, akkor a felhasználók elmennek máshová. Ott pedig jön minden: zseniális ötletek, túlárazott előfizetések, félkész próbálkozások, márkás órákat utánzó dizájnok, és néha olyan megoldások is, amelyek jogilag már nem férnek bele.

Volt Samsung Wear OS órám, volt Xiaomi Wear OS órám is, és pont emiatt nem a hardverrel volt a baj. Egy óra lehet gyors, lehet szép a kijelzője, lehet jó az üzemideje, de ha a számlap nem áll össze, akkor minden ránézésnél marad egy kis bosszúság. Az okosóra nem telefon, ahol az ikonokat és widgeteket úgy lehet pakolgatni, ahogy kényelmes. Itt az óralap maga a kezdőképernyő. Ha az gyenge, az egész óra kevésbé használható.

Hozzá kell tennem, hogy van kivétel, és ilyen például a OnePlus. A jelenlegi OnePlus Watch 3 esetén is saját óralapot használok, nem külsős megoldást, mert sikerült úgy berendezni, ahogy napi szinten kényelmes.

Nincs túlbonyolítva, de megvannak azok az adatok, amelyekre ránézésből szükség van. Ez lenne az alap. Nem az, hogy minden gyártó készítsen 200 óralapot, hanem hogy legyen legalább néhány olyan, amely tényleg jól alakítható.

A Wear OS nagy ígérete éppen az, hogy nem kell beérni azzal, amit a gyártó előre kitalált. Ez részben igaz is, mert bármeddig bővíthetők a Wear OS órák appokkal és a külsős óralapokkal tényleg mindent meg lehet csinálni. Csak közben a gyári oldal sokszor olyan, mintha félúton megállna. Van pár látványos számlap, van néhány sportos, pár minimalista, aztán aki ennél pontosabban szeretné beállítani a dolgokat, az mehet keresgélni.

Pedig egy jó óralap nem apróság, és nem dísz, hanem a leggyakrabban látott felület az órán. Ott dől el, hogy egy mozdulatból megvan-e az információ, elérhető-e egy funkció, vagy megint görgetni, nyomkodni, appot nyitni kell. Egy jó Wear OS óralap nem attól jó, hogy hasonlít egy luxusórára. Attól jó, hogy pont azt mutatja, amit kell, és úgy, ahogy napi használatban értelme van.

A Swatch és a Samsung ügye majd lefut a bíróságon, ez a jogi része. Felhasználói oldalról viszont marad a kellemetlenebb kérdés: miért kell még mindig külön vadászni arra, ami az okosóra egyik legfontosabb része lenne? Egy erős hardver, szép kijelző és jó rendszer mellé nem dísznek kellene a normális óralap. Hanem alapból.