Egy nagyobb Steam könyvtár felépítése könnyen elvisz több százezer és akár több millió forintot. Ehhez jöhetnek a ritka skinek, felszerelések, karakterek és más digitális tárgyak, amelyek közül néhány önmagában is komoly összeget érhet. Ha azonban az account tulajdonosa meghal, a családja a legtöbb szolgáltatónál hivatalosan nem kapja meg mindazt, amiért éveken át fizetett.
Kínai bíróságok több ügyben másképp kezelték ezt a kérdést. A most nyilvánosságra került esetismertetések szerint a pénzben kifejezhető értékkel rendelkező játékaccountok, digitális tárgyak és más virtuális javak a hagyaték részét képezhetik, ezért az örökösök is igényt tarthatnak rájuk.
Fontos pontosítás, hogy a friss nemzetközi beszámolók jelentős részben egy Redditen közzétett összefoglalóra, kínai jogászok bejegyzéseire és gépi fordítással elérhető kínai forrásokra támaszkodnak. Nem egyetlen új, országos hatályú törvényről van szó, hanem több, különböző időpontban született bírósági döntésről.
Az egyik legismertebb eset még 2009-ben kezdődött. Egy elhunyt játékos felesége el akart adni egy Golden Blade nevű tárgyat a Zhengtu című online játékból. A virtuális fegyver értékét akkor mintegy 50 000 jüanra (2.3 millió forint) becsülték, és megszerzésében egy másik játékos is részt vett.
A bíróság nem egyszerű adatként kezelte a tárgyat. Figyelembe vette a megszerzéséhez szükséges munkát, a befizetett összegeket és azt, hogy mások valódi pénzt adtak volna érte. A döntés szerint ezért vagyoni értéke volt, és az elhunyt része örökölhetővé vált. Mivel a megszerzésében a másik játékos is hasonló mértékben közreműködött, végül az értéket kettőjük között osztották meg.
Egy 2024-es ügy ennél is nagyobb összegről szólt. A hagyatékban bitcoin, egy körülbelül 200 000 jüan, vagyis több, mint 9 millió forint értékű játékaccount, valamint egy üzleti célra is használt közösségi fiók szerepelt. A bíróság álláspontja szerint a kereskedhető, ritka és pénzben mérhető virtuális javak ugyanúgy rendelkezhetnek vagyoni értékkel, mint más örökölhető eszközök.
A döntés nem jelentette azt, hogy az örökösök az elhunyt minden személyes adatához automatikusan hozzáférhetnek. A privát beszélgetéseket és más kizárólag személyes tartalmakat külön kezelték. A vagyoni értékkel rendelkező accountokat, digitális tárgyakat, domainneveket és üzleti jogosultságokat azonban a hagyaték részének tekintették.
Ez egyáltalán nem alaptalan elvárás. Egy régebbi gamer account mögött akár tíz-húsz évnyi vásárlás állhat. Több száz játék, kiegészítők, feltöltött egyenleg és ritka tárgyak gyűlhetnek össze rajta. Egy drágább CS skin vagy teljes inventory ára már önmagában elérheti egy használt autó értékét, egy nagy játékgyűjtemény pedig szintén milliós tétel lehet.
A szolgáltatók feltételei azonban általában nem tulajdonként, hanem személyhez kötött használati jogként kezelik ezeket és például a Steam is egyértelműen kimondja, hogy az account szigorúan személyes, másnak nem adható át, ahogy a hozzá tartozó előfizetések, vagyis a megvásárolt játékok használati jogai sem ruházhatók át szabadon.
A Valve azt is rögzíti, hogy a Steamen elérhető játékokat és tartalmakat nem eladja, hanem licenceli. A vásárlással tehát nem maga a játék kerül a felhasználó tulajdonába, hanem egy személyes használati jogosultság. Ez a licenc nem ad tulajdonjogot a tartalom felett.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy több millió forintból felépített Steam-könyvtár sem úgy örökölhető, mint egy számítógép, egy autó vagy egy lemezekből álló játékgyűjtemény. Az örökös természetesen ismerheti a belépési adatokat, és tovább használhatja az accountot, de ez nem hivatalos átruházás, és ellentétes lehet a szolgáltatás feltételeivel.
A kínai döntések éppen ezt az ellentmondást teszik kézzelfoghatóvá. Attól, hogy egy szolgáltató licencnek nevezi a vásárlást, a felhasználó még valódi pénzt költött rá, a hozzáférésnek pedig lehet kimutatható piaci értéke. A kínai bíróságok az ismertetett ügyekben arra jutottak, hogy egy magánszerződésben szereplő átruházási tilalom nem írhatja felül automatikusan az öröklési jogot.
Ez nem jelenti azt, hogy mostantól minden kínai játékos teljes digitális könyvtára gond nélkül átadható a családjának. Az örökösöknek igazolniuk kell a jogosultságukat, a szolgáltató kérhet hivatalos dokumentumokat, és az átadásnak adminisztrációs költsége is lehet. Az egyes tartalmakhoz kapcsolódó kiadói licencek szintén bonyolíthatják a helyzetet.
A felvetés ettől még nehezen söpörhető félre. Fizikai játéknál természetes, hogy a lemez, a kazetta vagy a konzol az örökösöknél marad. Digitális vásárlásnál ugyanazért a pénzért sokszor csak addig él a hozzáférés, ameddig az eredeti account tulajdonosa. Minél több pénzt költenek az emberek digitális könyvtárakra és virtuális tárgyakra, annál kevésbé tartható az az egyszerű válasz, hogy ezeknek a halál után nincs gazdája.
