Pár éve még rendszeresen előkerült, hogy a telefonok szinte mindenben látványosan fejlődnek. Erősebb processzorok jöttek, nagyobb lett a kijelzők fényereje, gyorsult a képfrissítés, komolyabb lett a kamera, csak közben az üzemidő valahogy nem ugrott akkorát. A készülékek többet tudtak, de többet is kértek. A nap végére maradó 15% sokáig teljesen normális része volt az okostelefonos életnek.
Persze lehet fogyasztást optimalizálni, és kell is. Egy jobb chip, egy ügyesebben kezelt kijelző vagy egy takarékosabb modem sokat számít. De a végén mégis az akku kapacitása dönti el, mennyi tartalék marad. Ha egy telefonban nincs elég mAh, akkor a szoftver csak addig tud varázsolni, amíg van miből.
A furcsa az, hogy közben az akkukutatás nem állt le és a laborokban évek óta ment a munka, csak a mobilokban ebből kevés látszott. A gyártók beszéltek új anyagokról, nagyobb energiasűrűségről, hosszabb élettartamról, de a boltok polcain sokáig ugyanaz a valóság fogadott: 4500–5000 mAh körüli akkuk, jobb esetben 5000 mAh fölé kúszó értékek, de csodák nélkül.
Aztán elkezdtek beszivárogni a Si/C akkuk. A rövidítés szilícium-szén megoldást takar, és nem teljesen új akkufajtáról van szó, hanem a lítiumionos technológia egyik komolyabb továbbgondolásáról. A lényeg az anódnál keresendő. A hagyományos mobilakkukban régóta grafit dolgozik ezen az oldalon, a szilícium viszont sokkal több lítiumiont tud megkötni. Papíron brutális a különbség: a grafit elméleti kapacitása 372 mAh/g, a szilíciumé ennek sokszorosa, ami magával hozza azt, hogy ugyanabban a méretben és tömegben több elektromosság fér el.
Csak a szilíciummal van egy kellemetlen gond, ugyanis töltés közben erősen tágul, akár 300% körüli térfogatváltozásról is beszélni szoktak, ami egy telefonakku belsejében nem éppen elhanyagolható részlet. Ha az anyag repedezik, romlik a vezetőképesség, gyorsabban öregszik a cella, és az egész nem lesz alkalmas arra, hogy évekig megbízhatóan működjön egy vékony mobilban. Emiatt nem az történt, hogy a grafitot egyszerűen kidobták, és mindent szilíciummal váltottak ki. A működő irány inkább az lett, hogy a szilíciumot szén szerkezettel, bevonatokkal, kevert anóddal és okosabb cellafelépítéssel próbálják megszelídíteni.
Ez a folyamat sokáig tartott és a szilíciumos anód nem 2023-ban született meg, a kutatása évtizedekre nyúlik vissza. Már a 1970-es évekből is vannak lítium-szilícium rendszerekkel kapcsolatos munkák, a modern lítiumionos akkuk pedig 1991-ben kerültek kereskedelmi forgalomba, amikor a Sony piacra vitte az első ilyen cellákat. A mobilos áttöréshez viszont nem elég egy ígéretes anyag, mert ott olyan gyártási minőség, élettartam, biztonság és költség kell, amit milliós darabszámnál is vállalni lehet.
A telefonos korszakban a HONOR húzta be az egyik első nagy nyilvános figyelmet. A Magic5 Pro kínai változatánál 5450 mAh-s Si/C akkuról volt szó, miközben a globális kiadás 5100 mAh-s hagyományosabb megoldással érkezett. A különbség nem tűnik földrengésnek, de az irány akkor lett igazán beszédes: ugyanabba a telefonméretbe több kapacitás fért be. Nem vastag powerbank-mobilként, nem nevetségesen nehéz házzal, hanem normális csúcskészülékként.
Innen indult el a mostani ugrás. A korábbi 5000 mAh körüli mezőny után megjelentek a 6000 mAh fölötti, majd 7000 mAh körüli telefonok, és közben nem lettek zsebben hordható téglák. A kínai gyártók különösen gyorsan mozdultak és a HONOR, OnePlus, OPPO, vivo, Xiaomi és REDMI készülékeknél egyre gyakrabban jön szembe 6000–7500 és még afeletti mAh közötti akku, sokszor olyan házban, amely pár éve még legfeljebb 5000 mAh körül mozgott volna.
Ez az egész azért érezhető másnak, mert nem csak a szám nőtt a specifikációs táblában. Egy 7000 mAh körüli telefon már más biztonságérzetet ad. Nem arról szól, hogy este 11-re még marad 8%, hanem arról, hogy egy húzósabb nap után sem kell automatikusan töltőt keresni. Navigáció, mobilnet, kamera, bluetooth fülhallgató, sok kijelzőidő: ezek együtt szokták kivéreztetni a telefonokat. A nagyobb energiasűrűség pont itt számít.
A jelenlegi mezőnyben a 7000 mAh fölötti kapacitás már nem elméleti ígéret, hiszen egyre inkább a 7000 lesz az, ami az 5000 mAh volt sokáig, tehát az új alap. És nincs megállás, már a 9, sőt a 11 000 mAh (HONOR X80 Pro Max) sem elképzelhetetlen.
A legjobb rész, hogy mindez nem járt brutális vastagodással, ami régen elkerülhetetlen volt. Ha egy telefon nagy akkut kapott, általában nehezebb, vastagabb, lett és a Si/C cellákkal pont az a lényeg, hogy több energia fér be hasonló térfogatba. Nem minden készülék lesz tőle pehelykönnyű, de már nem kell választani a normális forma és a hosszú üzemidő között olyan durván, mint korábban.
A hajlítható telefonoknál ez különösen látványos. Ott minden mm számít, mert két félből kell vékony készüléket csinálni. A HONOR Magic V6 például 6660 mAh-s akkut kapott úgy, hogy becsukva 8.75 mm vastag és 219 g-os. Néhány éve egy ekkora akku egy hajlítható mobilban még sokkal nehezebben hangzott volna hihetőnek.
A töltés közben szerencsére nem maradt a régi világban, és ez fontos, mert ha egy 7000 mAh fölötti akkut 15–20 W-tal kellene feltölteni, akkor az egész kevésbé lenne vonzó. A nagyobb kapacitás mellé ma már sok készüléknél akár 90-100 W-os vagy 120 W-os töltés társul, így nem fél napos program visszahozni a telefont. Ez a kettő együtt adja ki az igazi változást: több energia fér a házba, és nem kell arányosan többet várni a töltésre.
Persze a gyors töltésnek ára van: több hő, bonyolultabb cellakezelés, komolyabb védelem, jobb töltőelektronika kell hozzá. A gyártók ezért osztott cellákat, különféle hőmenedzsmentet és szoftveres akkukímélő megoldásokat használnak. A 100 W feletti érték jól mutat a dobozon, de a valódi kérdés nem az, hogy az első 10 percben mennyit ugrik a százalék, hanem hogy két év után mennyi marad az eredeti kapacitásból.
A Si/C akkuknál is ez lesz a következő nagy próba. A kapacitás már látványosan nőtt, a tömeg és a vastagság sok esetben nem szállt el, a töltés is elég gyors lett. Most az számít, hogyan öregszenek ezek a cellák több száz ciklus után, mennyire egységes a minőség, és mikor jut el a technológia a Samsung, Apple, Google-féle globális tömegmodellekbe is. A kínai gyártók már előrébb járnak ebben, de a teljes piac akkor változik meg igazán, amikor minden készülékekben lesz alap a nagy Si/C akku.
Az okostelefonoknál sokáig a kamera, a kijelző és a teljesítmény vitte el a figyelmet. Az akku maradt a háttérben, pedig a mindennapi használatban talán ez bosszantja a legtöbb embert. Most végre nem csak arról van szó, hogy egy telefon 5%-kal takarékosabb lett. Hanem arról, hogy ugyanabba a méretbe érezhetően több energia fér.
Ez nem látványosabb egy 200 MP-es kameránál, és nem hangzik olyan izgalmasan, mint egy új AI-funkció, viszont sokkal hamarabb lehet észrevenni. Akkor, amikor este még nem kell töltőt keresni.
